mielográfia

Szinonimák

A gerinccsatorna kontrasztanyag megjelenítése (szink. Gerinccsatorna).

meghatározás

A mielográfia invazív (testi sérülésekkel járó) diagnosztikai röntgeneljárás a hátfájás tisztázására, ha gyanú merül fel arra, hogy a panaszok oka a gerincvelő (myelon) vagy a gerincvelő / gerincideg és más modern korszerű nyomása (kompressziója) kapcsolódik. A képalkotó tesztek, például a hát mágneses rezonancia képalkotása (MRI) nem elegendőek a diagnózis megállapításához.

A mielográfia elve egy röntgenkontrasztanyag injektálása a gerinccsatornába (szubarachnoid tér), hogy megmutatja a gerincvelő és a gerincvelő idegeinek / gerincidegeinek térbeli körülményeit.

Kérjük, olvassa el oldalunkat Hátfájás diagnosztizálása.

jelzés

Különféle betegségek Gerinc oka lehet a mielográfia elvégzésének. Mindegyikük közös, hogy gyanúja van a gerinccsatorna idegkárosodásáról. Leginkább ezek a betegségek az általános öregedési folyamat összefüggésében (degeneratív gerincbetegségek), amely összehasonlítható a nagy test ízületek kopásának jeleivel (Térd osteoarthritis, Hip osteoarthritis) láthatod.

Olvassa el róla A gerincbetegség diagnosztizálása.

A csontok meghosszabbítása, a csigolya-korong-anyag és a gerinccsatornában lévő ligamentum-struktúrák a gerinccsatorna egyre növekvő szűküléséhez vezethetnek (Gerinc ferdülés). Egy bizonyos mértékű zsugorodásig az idegrostok megszokják a korlátozott teret. Egy bizonyos ponton azonban a hely annyira szűk, hogy nyomással összefüggő idegkárosodás lép fel, amely fájdalom, gyengeség és kellemetlen érzés észlelhető a karokban vagy a lábakban.

Más esetekben egy vagy több ideggyökér kilépési lyuk területén is lehet szűkülés (neuroforamen stenosis). A gerincvelő csövet összességében nem nyomásnak vetik alá, hanem csak az egyes gerincvelői idegeket / gerincidegeket. Attól függően, hogy a gerincvelő idegeit miként érintik, előfordulhatnak olyan hátfájás tünetei, amelyek a lábba vagy a karba kerülnek (Lumboischialgia, Cervicobrachialgia).

Ezen esetek mindegyikében a mielográfia további diagnosztikai segítséget nyújthat, ha annak ellenére is van Az ágyéki vagy nyaki gerinc mágneses rezonancia vizsgálata (MRI) továbbra is tisztázatlannak kell maradnia. A mielográfiát gyakran használják a gerincműtét műtétének mértékének megtervezésére (Gerinc fúzió, Dekompresszió).

1. Gerincvelő
2. Gerinc ferdülés
3. Gerinctestek
4. Intervertebrális lemez

készítmény

Előtte mielográfia némi előkészítésre van szükség. Az orvos köteles alaposan tájékoztatni a beteget a vizsgálat típusáról és szükségességéről. Tájékoztatnia kell őt az általános és az intervenció-specifikus kockázatokról is. A betegnek viszont írásban beleegyezését kell adnia a mielográfiához legalább egy nappal a vizsgálat előtt. A vért legkésőbb a vizsgálat előtti napon is veszik, és mindenekelőtt ellenőrzi azokat a vérértékeket, amelyek fontosak a normál véralvadáshoz. Minden vért hígító gyógyszer (pl. MINTS 100 ®, Plavix ®, Godamed ® -et megfelelő időben (kb. 7 nap) meg kell szakítani a vérzés fokozott kockázatának elkerülése érdekében.

A mielográfia elvégzése előtt a gerinc normál röntgenfelvétele rendelkezésre áll. Ez lehetővé teszi az orvos számára a gerinchez való leghatékonyabb hozzáférés meghatározását a röntgenkontrasztanyag beadására.

A kórtörténetben a betegnek meg kell keresnie a pajzsmirigy rendellenességeket, például az egyiket hyperthyreosis (hyperthyreosis), mivel a jódtartalmú röntgenkontraszt közegből származó jódfelvétel egyébként veszélyes anyagcseréhez vezet a pajzsmirigy jöhet.
Fontos előzetesen tisztázni, hogy a allergiás valamire jód mert a kontrasztanyaggal szembeni allergiás reakció súlyos Keringési sokk okozhat (anafilaxiás sokk).

Higiéniai okokból a betegnek a napot kapják mielográfia vetj fel egy sebészeti inget. Ezen felül, intravénás hozzáférés jön létre. Elsősorban arra használják, hogy gyógyszereket és folyadékokat gyorsan adhassanak a vénán keresztül allergiás reakciók vagy más keringési reakciók esetén.

Maga a mielográfia végrehajtása a klinika röntgen osztályán történik.

A mielográfia eljárása

A mielográfiát általában az ágyéki gerinc környékén végzik.

A beteg ül vagy lefekszik. Ülő helyzetben fel kell kérni, hogy hajoljon előre, és nyújtsa ki hátának alsó részét az orvos felé. Fekvő helyzetben a lábakat ki kell húzni annak érdekében, hogy a lehajolt hátsó helyzet is elérhető legyen. Az ilyen típusú tárolás eloszlatja a gerinctesteket a hátsó részben. Ez megkönnyíti az orvos számára a gerinccsatornába való bejutást a csigolyák spinous folyamatainak között.

Ezután meghatározzuk a punkció magasságát. Az orvos itt a gerincvelő gerincröntgenén, a spinous folyamatok tapintható leletein és a tipikus anatómiai körülményeken (tereptárgyakon), például a csípő mellkasának magasságán fordul. A bőrt ezután alaposan fertőtlenítik.

Az így elkészített magát a punkciót a beteg nem érzékeli. Kívánság szerint a punkció helyét egy nagyon vékony tűn keresztül meg lehet számozni helyi érzéstelenítéssel a punkció előtt.

A punkció után az orvos a mielográfiai tűt (kanül) a gerinccsatorna (gerinccsatorna) felé tolja. Az orvos felismeri, hogy a gerinccsatornát ideges víz (folyadék) visszaáramlása érheti el. Gyakran kis mennyiségű idegvíz kerül a laboratóriumba további vizsgálat céljából.

A punkció során nem várható maga a gerincvelő sérülése. A gerincvelő mint szerkezeti egység az 1.-2. Szintnél ér véget Lumbális csigolya. A gerincvelő idegvízében (cauda equina) szabadon lebegő gerincvelő idegei az alsó gerincvelő alsó részén lévő idegkimeneti nyílások irányában folytatódnak. Amikor a gerincvelő csövet átszúrják, a gerincvelő idegeit a tű könnyen kiszorítja. Az idegek nem sérültek.

Ezután 10-20 ml vízoldható röntgenkontraszt közeget injektálunk. Ez eloszlik a gerincvelő-csőben (tartócsőben) és a gerincvelő idegeinek körül áramlik, amíg az idegkimeneti nyílásokon keresztül elhagyják a gerincét. A gerincvelő idegeinek kilépése szintén rövid szakaszon át áramlik. Bárhol vannak csontos, csigolyáskorong vagy egyéb zsugorodás, a kontrasztanyag áramlását megszakítják vagy megszakítják.

A kontrasztanyag befecskendezése után a röntgenfelvételeket elkészítik:

1. Az ágyéki gerinc klasszikus röntgenfelvétele elölről és oldalról: a gerincvelő tér szélességét és térbeli körülményeit a kontrasztanyag eloszlása ​​alapján mutatjuk be. A gerincvelő idegei kontraszt közegű mélyedésekként jelennek meg.
2. A jobb és bal oldalon fekvő deréktáji ferde röntgenfelvételek: A gerincvelő idegeinek a gerinccsatornából történő kiáramlása jól látható ezen a képen.
3. A gerincvelő funkcionális képei előre és hátra hajlításkor (oldalsó képek): Ezek a röntgenképek lehetővé teszik nyilatkozat készítését arról, hogy a felső test előre és hátra hajlítása milyen mértékben befolyásolja a gerinccsatornában rendelkezésre álló helyet. Például a megelőzés során (anteflexion / dőlés) egy csigolyakorong egyértelműen láthatóan kinyúlik a gerincvelő tér irányában és idegi fájdalmat okozhat, míg egyenes helyzetben teljesen észrevétlennek tűnik. A gerincstabilitással járó gerinccsatorna-szűkület klinikai képében viszont a gerinccsatorna teljes szűkítése és az idegek zsúfoltsága nyilvánvalóvá válik, különösen akkor, ha a beteg hátrahajolt (retroflexió / fekvő).
4. Myelo - CT: Ez a mielográfiát követõ számítógépes tomográfia (CT). Ez a keresztmetszeti képalkotó eljárás a kontrasztanyag befecskendezésével kombinálva biztosítja a leg részletesebb képeket a gerinccsatorna stenózisának és az idegnyomás értékeléséhez. Az injekció utáni erős kontraszt miatt az idegek milliméter pontossággal elválaszthatók a többi típusú szövettől. A Myelo-CT segítségével háromdimenziós kép is létrehozható.
5. Myelo - MRT: Itt, a mielográfiát követően, a gerincvelő gerincének MR-jét végezzük.

A mielográfiát követően a beteget visszaviszik a kórterembe. Annak elkerülése érdekében, hogy az idegvíztérben (folyadéktérben) az ideiglenesen megváltozott nyomásviszonyok következtében tartós fejfájás lépjen fel, az ágy pihenését 24 órán keresztül fenn kell tartani. Ezen felül sokat kell inni, hogy az idegvíz veszteség a lehető leggyorsabban kompenzálódjon.

1. L4 ideggyökér
2. Az ideggyökér ága L5
3. Az ideggyökér kilépése S1
4. Gerincvelő cső idegfolyadékkal és gerincvelő idegek / gerinc idegek

A nyaki gerinc mielográfia

A mielográfiát sokféle panasz tisztázására használják a gerinccsatorna területén. A nyaki gerinc (nyaki gerinc) vizsgálatakor ezek a panaszok gyakran a felső végtagok (karok, vállak) területén jelentkeznek. A beteg gyakran panaszkodik a sugárzó fájdalomra, bénulásra és zsibbadásra. Ezen tünetek általános oka a nyaki gerinc körüli tömegek (gerinccsatorna-sztenózis). Ez tömöríti és irritálja a környező szerkezeteket (különösen az idegeket). Ezek a tömegek gyakran herniated korongok, daganatok és egyéb gerincvelő-sérülések során fordulnak elő. A gerinc területén a csontozások megfeszíthetik az ideggyökereket és szűkíthetik az idegkimeneti nyílásokat. A mielográfia során befecskendezett kontrasztanyag segítségével ezeket a tömegeket egyértelműen meg lehet határozni a környező szerkezetektől és diagnosztizálni. Ritka esetekben a nyaki gerinc mielográfia során a kontrasztanyagot közvetlenül a nyak területére injektálják, nem pedig az ágyéki területet.

Lumbális gerinc mielográfia

A nyaki gerinc vizsgálata mellett a mielográfia felhasználható a gerincvelő gerincvelő területén a panaszok diagnosztizálására is. A betegek gyakran hasonló tüneteket jelentenek (sugárzó fájdalom, bénulás, zsibbadás), de ez elsősorban a Alsó végtag (lábak) és a medence területe. Ebben az esetben is ezeknek a panaszoknak a gerinccsatorna területén gyakran tömegei vannak, amelyek összenyomják és irritálják a környező idegeket. Kontrasztanyag beadásával ezeket a tömegeket egyértelműen meg lehet különböztetni a környező szerkezetektől és diagnosztizálni. Az esetleges helyfoglalás herniated korongok, daganatok, csontváltozások vagy további gerincvelő-sérülések következményei.

Mellográfia elvégzése

A mielográfia leginkább a Ágyéki gerinc végzett.

A beteg a Ülő vagy fekvő mielográfia. Ülő helyzetben fel kell kérni, hogy hajoljon előre, és nyújtsa ki hátának alsó részét az orvos felé. Fekvő helyzetben mielográfia a lábakat be kell húzni a púpos helyzet elérése érdekében. Az ilyen típusú tárolás eloszlatja a gerinctesteket a hátsó részben. Ez megkönnyíti az orvos számára a gerinccsatornába való bejutást a csigolyák spinous folyamatainak között.

Ezután meghatározzuk a punkció magasságát. Az orvos itt a röntgenfelvétellel irányul Ágyéki gerinc, a spinous folyamatok tapintható leletei, valamint a tipikus anatómiai körülmények (tereptárgyak), mint például a csípőcsont címermagassága. A bőrt ezután alaposan fertőtlenítik.

Az így elkészített magát a punkciót a beteg nem érzékeli. Kívánság szerint a punkció helyét egy nagyon vékony tűn keresztül meg lehet számozni helyi érzéstelenítéssel a punkció előtt.

A punkció után az orvos a mielográfiai tűt (kanül) a gerinccsatorna (gerinccsatorna) felé tolja. Az orvos felismeri, hogy a gerinccsatornát ideges víz (folyadék) visszaáramlása érheti el. Gyakran kis mennyiségű idegvíz kerül a laboratóriumba további vizsgálat céljából.

Ha maga a gerincvelő sérült, akkor az a mielográfia nem várható. A Gerincvelő mint egy strukturális egység az 1.-2. szintjén ér véget Lumbális csigolya. Az egyes gerincvelői idegek alatt futnak, szabadon lebegnek a gerincvelő idegvízében (Lófarok szerű idegköteg), folytassa az alsó derékrész területén a kijelölt idegkimeneti nyílások irányában. Amikor a gerincvelő csövet átszúrják, a gerincvelő idegeit a tű könnyen kiszorítja. Az idegek nem sérültek.

Ezután 10-20 ml vízoldható röntgenkontraszt közeget injektálunk. Ez eloszlik a gerincvelő csőben (Dural cső) és a gerincvelő idegeinek körül áramlik, amíg az idegkimeneti lyukakon át nem hagyják a gerincét. A gerincvelő idegeinek kilépése szintén rövid szakaszon át áramlik. Bárhol vannak csontos, csigolyáskorong vagy egyéb zsugorodás, a kontrasztanyag áramlását megszakítják vagy megszakítják.

Ennek ellenére a kontrasztanyag befecskendezése lesz a Röntgensugarak előkészített:

1. Klasszikus röntgenfelvétele Ágyéki gerinc Elölről (a.p.) és oldalról: A gerincvelő tér szélességét és térbeli körülményeit a kontrasztanyag eloszlása ​​alapján mutatjuk be. A gerincvelő idegei kontraszt közegű mélyedésekként jelennek meg.
   
2. A jobb és bal oldalon fekvő deréktáji ferde röntgenfelvételek: A gerincvelő idegeinek a gerinccsatornából történő kiáramlása jól látható ezen a képen.
3. A gerincvelő funkcionális képei előre és hátra hajlításkor (oldalsó képek): Ezek a röntgenképek lehetővé teszik nyilatkozat készítését arról, hogy a felső test előre és hátra hajlítása milyen mértékben befolyásolja a gerinccsatornában rendelkezésre álló helyet. Például a megelőzés során (anteflexion / dőlés) egy csigolyakorong egyértelműen láthatóan kinyúlik a gerincvelő tér irányában és idegi fájdalmat okozhat, míg egyenes helyzetben teljesen észrevétlennek tűnik. A gerincstabilitással járó gerinccsatorna-szűkület klinikai képében viszont a gerinccsatorna teljes szűkítése és az idegek zsúfoltsága nyilvánvalóvá válik, különösen akkor, ha a beteg hátrahajolt (retroflexió / fekvő).
   
4. Myelo - CT: Ez egy Komputertomográfia (CT) a mielográfiát követve. Ez a keresztmetszeti képalkotó eljárás a kontrasztanyag befecskendezésével kombinálva biztosítja a leg részletesebb képeket a gerinccsatorna stenózisának és az idegnyomás értékeléséhez. Az injekció utáni erős kontraszt miatt az idegek milliméter pontossággal elválaszthatók a többi típusú szövettől.

Kövesd a mielográfia a beteget visszaviszik az osztályra. Annak elkerülése érdekében, hogy az idegvíztérben (folyadéktérben) az ideiglenesen megváltozott nyomásviszonyok következtében tartós fejfájás lépjen fel, az ágy pihenését 24 órán keresztül fenn kell tartani. Ezen felül sokat kell inni, hogy az idegvíz veszteség a lehető leggyorsabban kompenzálódjon.

1. L4 ideggyökér
2. Az ideggyökér ága L5
3. Az ideggyökér kilépése S1
4. Gerincvelő cső idegvízzel és Gerincidegek / Gerincidegek

A mielográfiát el lehet végezni járóbeteg-alapon?

A mielográfiát általában fekvőbeteg-alapon végzik. Ennek oka az, hogy a betegeket a vizsgálat után legalább 4 órán át monitorozni kell, és ágyban pihenni kell. A betegetől függően egynapos követő kezelésre is szükség lehet.

Ennek ellenére egyre több klinika jár el járóbeteg-diagnózisként a mielográfiát. Ebben az esetben a beteget az előzetes ülésen tájékoztatni kell a lehetséges kockázati tényezőkről és az információkról. Az antikoaguláns gyógyszereket néhány nappal a vizsgálat előtt abba kell hagyni a legtöbb betegnél. Ezen felül a betegnek józanul kell mennie a találkozóra. A vizsgálat és a négy órás megfigyelés után a betegnek tilos gépjárművet vezetni vagy gépeket kezelni.

Fájdalom

A mielográfia alacsony kockázatú, rutin eljárás. Csak a kontrasztanyag injekciózása az ágyéki régióba (L3 és L4 között) veszélyeztetheti a beteget.

Ritka szövődmény a fájdalom előfordulása a vizsgálat során, ez az idegrostok sérülése miatt következik be a mielográfiai tűvel történő punkció során. A betegek gyakran fejfájást és hátfájást jelentenek. Ezen felül az idegkárosodás szenzoros zavarokat és bénulást is okozhat. A betegektől függően a tünetek a vizsgálat után néhány napig fennállhatnak, de a legtöbb esetben teljesen elmúlnak.

Fejfájást okozhat a folyadék folyadék további kivonása a vizsgálat során. A csökkentett CSF-tartalom kompenzálja a férjét ellátó erek tágulását, ami fejfájást okoz a betegben.

Kontraszt média

A mielográfiát általában röntgenfelvételekkel végzik. A gerincvelő és a környező folyadéktér jobb elkülönítése érdekében az utóbbiba jódot tartalmazó kontrasztanyagot injektálnak. Ez erősebb kontrasztot teremt a gerincvelő és a folyadéktér között. A lehetséges térigények tehát jobban ábrázolhatók.

Ezért a mielográfia elvégzése nem lehetséges jódot tartalmazó anyagokkal szembeni ismert allergiával. Fennáll a súlyos allergiás reakciók veszélye. Ezenkívül a vizsgálat előtt mindig ellenőrizni kell a pajzsmirigy működését, mivel a jód fontos kiindulási anyag a pajzsmirigyhormonok előállításához.

szövődmények

A mielográfia szövődményei nagyon ritkák. A leggyakoribb "komplikáció" az ideiglenes fejfájás. Súlyos szövődmények léphetnek fel:

• Vérzés utáni: A legrosszabb esetben, ha egy ér ér megsérül, lehetséges a gerinccsatorna vérzése (epidurális hematoma), ami károsíthatja a gerincvelő idegeit.
• Idegkárosodás: A mielográfiai tű helytelen elhelyezése károsíthatja a kimenő gerincvelő idegeit. Ezek nem tudják elkerülni a tűt, mert már nem úsznak az idegvízben. Fájdalom, szenzoros zavarok és bénulás következményei lehetnek.
• Fertőzés: A baktériumok (baktériumok) elterjedése a gerincszerkezetek (csigolyák, csigolya, gerincvelő) felszíni és mély fertőzését is okozhatja. A legrosszabb esetben a gerincvelő gyulladásához (meningitis) vezethet.
• Az idegvíz folyamatos vesztesége: Ha a gerincvelő membránja (dura) a szúrás helyén nem záródik be, mint általában, az idegvíz folyamatosan kifelé folyhat. Ezért gyakran szükség van a lyuk bezárásával történő sebészeti beavatkozásra.
• Allergiás reakció: A kontrasztanyaggal szembeni allergiás reakció szélsőséges esetekben allergiás sokkhoz (szívmegállás) vezethet.
• Pajzsmirigy diszfunkció: A röntgenkontraszt közegben a jód pajzsmirigybe történő felvétele bizonyos esetekben veszélyes hyperthyreosishoz vezethet.