A LáTáSéLESSéG

Minimális láthatóság

Mint Minimális láthatóság a láthatóság határát jelöli. Ez akkor érhető el, ha a retinán megtekintett és ábrázolt tárgyakat már nem lehet elhatárolni a környezetük fényétől, mint kontúrtól és kontraszttól. A külső tárgyak felismerhetősége alapvetően attól függ, hogy vizuális készülékünk miként képes felfogni a fényerő különbségeit.

Minimális megkülönböztethetőség

Alatt Minimális megkülönböztethetőség az ember megérti a külső tárgyak legkisebb különbségének felismerésének küszöbét. A szemtesztek ellenőrzik, hogy egy vonalat meg lehet-e különböztetni egy folytonos vonal és egy úgynevezett vernier elrendezés között (Vernier-élesség). Ezenkívül meg kell határozni, hogy észlelhető-e két tárgy minimális mozgása vagy dőlése.

Minimálisan elválasztható

A Minimálisan elválasztható (Szinonimák: szöglátás, látásélesség) egyaránt igényel relatív lokalizációt és differenciálást a közvetlenül szomszédos kontúrok között, amelyek alig ismerhetők el különállónak a retinán található nagyon alacsony fénysűrűség-különbségek miatt. A szomszédos objektumok fénysűrűség-eloszlása egymásra kerül, annál szorosabban helyezkednek el a külső térben lévő minták.

A látásélesség relevanciája

A szemészetben a látásélesség a célparaméter, amelynek fenntartásával és javításával az összes szemészeti (szemészeti) intézkedés forog. Fontos jogi előírások előírják a látásélesség minimális értékét a veszélyes eszközök (pl. Gépjárművek) vagy bizonyos szakmák (pl. Rendőrök) működéséhez. Szintén részesül a szemkárosodás magán- és törvényes balesetbiztosításában, valamint a törvényes vaksági támogatás folyósításában, főként a látásélesség után.

Látásélesség fiziológia

Az emberi látásélesség számos tényezőtől függ:

A szemgolyó feloldó ereje

Képminőség a retinán (a szem fénytörő közege - szaruhártya, vizes humor, lencse és üvegtest) határozza meg

a tárgy és környékének optikai tulajdonságai (kontraszt, szín, fényerő)

Az objektum formája: vízszintes vonalak, függőleges vonalak és derékszögek képesek a retina és a központi idegrendszer feloldására, magasabbak, mint a szemgolyó.

Fizikailag a pupilla mérete korlátozza a szemgolyó felbontását; fiziológiailag a felbontást a receptorok (rudak és kúpok) sűrűsége és a retina befogadó mezőinek jelfeldolgozása határozza meg. A felbontás maximálisan kitágult pupillával és elegendő fényerővel éri el a fovea centralis retinae (a retina legélesebb látásának központi pontja) területén.