Allergia diagnosztika

bevezetés

Az allergia diagnosztizálása érdekében általában először orvos-beteg konzultációra kerül sor, hogy többet megtudhassanak az anamnézisről és a tünetek előfordulásának helyzeteiről.
Ily módon az első kapcsolatok felismerhetők és allergiás tesztekkel elvégezhető a speciális allergiadiagnosztika. A legtöbb allergiateszt immunválasz kiváltására vagy egy specifikus allergén elleni antitestek kimutatására épül a vérben. Ehhez az allergént a lehető legjobban meg kell ismerni, vagy legalábbis annak gyanúját kell kiváltani.

Milyen allergiás tesztek vannak?

Az allergiateszt során különbséget kell tenni a bőrvizsgálat és a laboratóriumi kémiai módszerek között.

A bőrteszt a következőket tartalmazza:

• Dörzsölő teszt
• Prick-teszt
• Scratch teszt
• Intrakután teszt

A tesztek invazivitásukban különböznek. A dörzsölési teszt során az allergént (egy olyan anyagot, amely allergiás reakciót válthat ki) az alkar belső oldalára dörzsölik. A prick-teszt során az alkarra allergiás folyadékot alkalmaznak, és a bőrt lancettával átszúrják. A karcolásteszt abban különbözik a szúrásteszttől, hogy a bőrt először körülbelül 1 cm-re megkarcolják, majd a folyadékot ráöntik. Az intrakután teszt során a tesztfolyadékot közvetlenül a bőrbe kell injektálni.

Megvizsgálhatja a vérben bizonyos védőfehérjéket (antitestek, itt kifejezetten IgE) is, amelyek allergiás reakcióban képződnek. Ez a vizsgálat viszonylag nem specifikus. Ezenkívül elvégezhető egy RAST, amely specifikus ellenanyagokat képes detektálni, de nagyon összetett. Lehetőség van a vér triptáz-koncentrációjának meghatározására is. A magasabb értékek különösen súlyos allergiás reakciókat jelezhetnek.

Olvassa el a témánkat: Az allergia tünetei

Prick-teszt

A szúrópróba az allergia diagnosztikájában alapvető. Ez a vizsgálat a bőrfelületet jellemzően az alkar belső oldalán használja. A teszt elején az alkarra egy számozott rácsot rajzolnak. Ezután a számozás szerint csepp különféle folyadékokat alkalmaznak a bőrre.

A szabvány tartalmaz pozitív és negatív kontrollt, valamint 15-20 tesztanyagot. A pozitív kontroll tartalmaz hisztaminot és mindig bőrreakciót mutat. A negatív kontroll izotóniás sóoldat, és nem okozhat bőrreakciókat. A vizsgált anyagok a leggyakrabban ismert allergének, azaz olyan anyagok, amelyekre az emberek allergiás reakciót válthatnak ki.

A lándzsát a bőr átszúrásához használják. Ezen a kis sebön keresztül a folyadékok bejutnak a bőr mélyebb rétegeibe.

Ha allergiás reakció van valamelyik vizsgált anyaggal szemben, a folyadékot felismerik a védelmi sejtek, az árbocsejtek. Ezek ezután felszabadítják a szöveti hormon hisztaminot. A hisztamin miatt az erek kiszélesednek a bőr helyén. Ez a bőr vörösödéséhez vezet. Ezen túlmenően az erek átjárhatóbbá válnak, hogy a folyadék kiszivárogjon a környező szövetbe. Ezt a folyadékot akkor észlelik, mint egy kis duzzanatot vagy zúgolódást. Végül, még a legkisebb idegvégződéseket is irritálja a bőrreakció, és jellemző a viszketés.

Tudjon meg többet a Prick-teszt

RAST

A RAST a Radio-Allergo-Sorbent-Test értéket jelenti. Ez a teszt eljárás felhasználható annak értékelésére, hogy van-e allergia egy adott allergénre, és hogy milyen súlyos az allergia.

A klasszikus módszer szerint egy bizonyos allergiás anyag sejtkomponenseit (antigéneit) először felviszik egy papírra. Megvizsgálhatja azokat az anyagokat egymás után, amelyekre sok ember allergiás, vagy ellenőrizheti, hogy van-e valamilyen allergén gyanúja.

Akkor a páciens vérét felteszi erre a papírra. Allergiás reakció esetén úgynevezett antigén-antitest komplexek képződnek. Az ellenanyagokat a védősejtek termelik a vérben, és védekező fehérjék. Specifikusan kötődnek az antigénekhez, amelyeket korábban felvittünk a papírra.

Ezek az antigén-antitest komplexek radioaktív anyaggal láthatóvá tehetők. A radioaktív sugárzás mennyisége megfelel a képződött antitestek számának, így következtetéseket lehet levonni az allergiás reakció súlyosságáról.

Az eredményt RAST osztályokban adják meg. A 0 azt jelenti, hogy nincs reakció az antigén ellen, és 4 megfelel az antitestek nagy adagjának, azaz egy súlyos allergiás reakciónak. A radioaktív sugárzással összetett folyamat miatt csak nagyon ritkán alkalmazzák azt.

Ön is érdekli ezt a témát: Élelmiszer-allergia vizsgálata

CAP-teszt

Mint már említettük, a RAST, a Radio-Allergo-szorbens-teszt csak ritkán van használatban.
Ehelyett a hordozó polimer teszt (CAP teszt) dominált, amelyben az immunglobulin E antitesteket is mérik, de nem radioaktív anyagok helyett enzimeket vagy fluoreszcens anyagokat használnak. A CAP-teszt szintén megkülönbözteti az 5 helyett 7 különböző szintet, 0-tól 6-ig terjedő skálán, ahol a 6-os a legerősebb allergia.

Mit fizet az allergia diagnózisa?

Az allergia diagnosztizálására általában minden törvényi és magánbiztosítás vonatkozik.
Annak érdekében, hogy a diagnosztikai intézkedéseket az egészségbiztosító társaság fizeti, az orvosnak jogos gyanúval kell szembenéznie a lehetséges allergiáról. Ha ez gyanú merül fel, mind a bőrpróbákat, mind az IgE-tesztet vagy egy provokációs tesztet be lehet nyújtani az egészségbiztosító társasághoz.

Ön is érdekli ezt a témát: Hogyan tesztelhetjük a hisztamin intoleranciát?