Belgyógyászat

Mi a pleurális empyema?

Meghatározás - mi a pleurális empyema?

A "pleurális empyema" kifejezés fordulása a pikkelyek felhalmozódását jelenti a pleurában.

A pleura a tüdő burkolatát írja le, amely két levélből áll. Magukat a tüdőt egy vékony pleuralemez borítja, az úgynevezett "pleura visceralis". Kívülről a "parietális pleura" nyugszik, amely a mellkas falához és a belső bordákhoz kapcsolódik. Között van egy üreg, amelyben negatív nyomás és kis mennyiségű kenőfolyadék van. A sértetlen negatív nyomás a pleurában lehetővé teszi a tüdő kibontakozását és ezáltal a belégzési és kilégzési folyamatokat.

Az ezen a területen fellépő gennyesedés gyulladásra utal, amely veszélyes folyamatokká alakulhat ki a légzés akadályoztatása és a mellkas fontos szerveinek közelsége miatt.

Annak érdekében, hogy megértsük a pleurális empiema pontos fejlõdését, olvassa el elõzetesen az empyema és a pleura felépítésére vonatkozó általános információkat. A következő cikkek áttekintést nyújtanak:

A pleura felépítése
Mi az empyema?

Ezen tünetek alapján felismerem a pleurális empiemat

A pleuralis empyema csak az alapul szolgáló gyulladás és a korábbi betegségek következménye, általában az alapbetegségek olyan tüneteket okoznak, amelyek a pleura empiema kialakulására utalnak.

Ide tartoznak elsősorban köhögés köhögéssel, légszomj, csörgő zajok légzés közben, magas láz, mellkasi fájdalom és jelentősen csökkent általános állapot. Ezek elsősorban az akut tüdőgyulladás tünetei, amelyek a pleurális empiema leggyakoribb okai.

Maga az empyema súlyosbíthatja a mellkasi fájdalmat és a légszomjat, mivel a megnövekedett folyadékfelhalmozás a tüdő körül korlátozhatja a tüdő tágulását és ezáltal ronthatja a légzést.

A tüdő enyhe felhalmozódása a tüdőgyulladás enyhülése után is tünetmentes lehet.

Mivel a pleurális empyema nagymértékben társul a tüdőgyulladáshoz és a tünetek nagyon hasonlóak, tanácsos átnézni a következő oldalt: Melyek a tüdőgyulladás tünetei?

Mi a közös a pleurális empiema és a pleurális effúzió között?

A pleurális effúzió a folyadék összes felhalmozódásának leírására szolgál a pleura két lapja között. A piszkán kívül ez elsősorban víz és vér lehet, amelyek számos oknak tulajdoníthatók.

Az empyema csak egy viszonylag ritka formája a pleurális effúziónak, a folyadék felhalmozódásának leggyakoribb oka a szívelégtelenség.

Az ilyen kiürülések a röntgenképben felismerhetők 250 ml mennyiségből. Az effúzió lyukasztása csak ritkán szükséges, mivel a folyadék sok esetben önmagában is felszívódhat.

A pleurális effúzióval kapcsolatos legfontosabb információk áttekintése a következő címen található:

Mi a pleurális effúzió?
Víz a tüdőben - Mit tegyek vele?

A betegség lefolyása pleurális empiema során

A pleurális empiemat általában egy fertőző betegség előzi meg, amely különféle módon juthat be a testbe. Csak akkor, ha ez a gyulladás eléri a tüdő széleit, és a mellhártya ott felhalmozódhat. Az eredeti gyulladás rendkívül akut és aktív lehet, vagy már nagyrészt meggyógyulhat, vagy tályogként kapszulázható.Ezért a mellhártya empyema lefolyása, időtartama és prognózisa nagyban különbözik.

Az antibiotikumok bevételével az empyema általában 2-3 héten belül javul. Az empyema részben önmagát felszívódhat.

Terápiásán azonban a fertőző folyadék szinte minden esetben a mellkasba ürítést vezetnek, amely azonnal kiszívja a genét. A piszok elszívódásának mennyisége a kezelés során lassan csökken, amíg nincs több kiáramlás.

Mire számíthat, ha tüdő van a tüdőben? A folyamat és a lehetséges komplikációk a következő cikkben találhatók: Mi történik, ha tüdő van a tüdőben?

A pleurális empiema időtartama

A pleurális empyema csak akkor alakul ki, ha a környező szövetekben továbbra is aktív gyulladás van. A legtöbb esetben ez egy akut tüdőgyulladás.

A betegség időtartama nagymértékben változhat, és sok tényezőtől függ. Alapvető fontosságú a megfelelő kezelés és az immunrendszer reakciója.

Az ártalmatlan tüdőgyulladás általában 2-3 héten belül megszűnik. Ebben az időszakban a tüdő kialakulásának a pleurában is el kell számolnia.

Súlyos esetekben, ha a kezelés nem reagál, a gyógyulási idő határozatlan időre késleltethető.

Mivel a pleurális empiema jelenléte az aktív gyulladás jelenlététől függ, érdemes figyelembe venni a gyulladás időtartamát. A legfontosabb információkat erről a következő oldalon találhatja: Meddig tart a tüdőgyulladás?

A pleurális empiema kezelése

Az alapbetegség kezelése az előtérben van. Ha gyulladás lép fel a mellkas területén, akkor a lehető leghamarabb antibiotikumokkal, műtétekkel vagy más intézkedésekkel kell kezelni, mielőtt elterjedhetnek a környező szervekbe.

A pleuralis empyemat a legtöbb esetben antibiotikumokkal kezelik. Ezen felül általában egy csövet helyeznek a pleurális levelek közé az empyema elszívására. Ez a mellkasi elfolyásként marad, hogy további gennyképződéseket kiszívhasson, amíg a gyulladás elmúlt. A kisebb folyadékok önmagukban felszívódnak, a gyulladás sebészi kezelése ritkán szükséges.

A korábbi betegségek, azaz általában a tüdőgyulladás megelőzése szintén az ön számára érdekes lehet. Többet megtudhat a következő címen: Mennyire hasznos a tüdőgyulladás elleni oltás?

Mikor szükséges pleurális empyema műtét?

A pleurális levelek közötti vízelvezetés csak enyhén invazív terápiás beavatkozás.

Csak a ritka empiria ritka formáiban szükséges a mellkas tényleges műtéti megnyitása. Erre van szükség beágyazott gyulladás esetén és a pleurális empiema speciális helyein. Ebből a célból a bordák kicsi lezárása végezhető a gyulladás helyén annak érdekében, hogy kitisztuljon a gyulladásból, öblítse le és csatornába helyezze.

Súlyos és tartós pleurális empiema esetén a pleurális levél eltávolítható vagy antibiotikumot tartalmazó szivacs is beilleszthető.

Ezen a ponton elolvashatja a különféle típusú vízelvezetést is, hogy felfedezze a pleurális empiema szempontjából legmegfelelőbb módszert: Mi az a mellkascső?

A pleurális empiema punkciója

A pleurális empiema legtöbb esetben diagnosztikai és terápiás punkciókra is szükség van.

A diagnosztikai punkció a leggyakoribb módszer a gennyek gyűjteményének megbízható kimutatására és a minta laboratóriumi vizsgálatára a pontos kórokozó szempontjából.

A legtöbb esetben a pleura lyukasztását terápiásán is el kell végezni annak érdekében, hogy ürítsék ki a genét és egy olyan csatornát helyezzenek be, amely elvezetheti a jövőbeni genéseket.

A punkciót általában helyi érzéstelenítésben és steril módon hajtják végre, hogy további kórokozók ne kerüljenek a mellkasba.

A mindennapi klinikai gyakorlatban a pleurális punkció nem ritka és alacsony kockázattal jár az alapbetegség részletes diagnosztizálásával és a tüdő megkönnyebbülésével. Az alábbiakban minden, amit tudnia kell a pleurális punkcióról: Hogyan hajtják végre a pleurális punkciót?

A pleurális empiema okai

A pleuralis empiema leggyakoribb oka a tüdőmembrán leveleinek bakteriális gyulladása.

Általában a pleura zárt tér, amelybe sem a levegő, sem a baktériumok nem jutnak el. A baktériumok csak akkor indíthatják el a gyulladást, ha kívülről vagy belülről, például a tüdőn keresztül jutnak el a pleura egyik oldalához. Leggyakrabban ez tüdőgyulladással összefüggésben történik. Ha a tüdő gyulladt területe közel áll a tüdőn fekvő pleurális levélhez, akkor a gyulladás elterjedhet a pleurális üregben. A fertőzött terület gennyes gyulladásos szekréciót eredményezhet, amelyet ürít a pleurális levelek között, és a pleurában efúzióhoz vezet, amelyet empiema-nak hívnak.

A patogéneknek a pleurába történő bejuttatásának egyéb módjai a vérmérgezés, egy korábbi műtét, szakadás a nyelőcsőben vagy külső sérülés, például egy mellkason lévő szúrt seb révén.

Tudjon meg többet a témáról a főoldalunkon: Pleurisz - mi mögötte?

A tüdő tályog, mint a pleurális empiema oka

A tüdő tályog egy olyan zárt terület a tüdőben, amely gyulladt szövetet tartalmaz. A tályog gyakran akut tüdőgyulladás következménye, de önmagában nem vezet akut klinikai képhez.

A tüdő tályog csak akkor válik veszélyesvé, ha a kapszulázott gyulladás egy része elterjed a tüdő többi részén, a légutakban vagy a mellhártyában. Ez utóbbi pleuralis empiema kialakulásához vezethet.

A tüdőgyulladás tüdő-tályoghoz vezethet, ami pleurális empiema kialakulásához vezethet. Az ördögi kör megakadályozása érdekében tanulmányozza az egyes klinikai képeket részletesen. A betegségekkel kapcsolatos legfontosabb információk a következő címen találhatók:

Tüdőtáp - mi mögötte?
Mi az a tüdőgyulladás?

Pneumonia mint a tüdő empiema oka

A pneumonia egy nagyon gyakori betegség, amely veszélyes betegség lehet, különösen immunhiányos, idős vagy nagyon fiatal embereknél.

Általában a tüdőgyulladást bármilyen bakteriális, vírusos, parazita vagy más kórokozó okozhatja, a bakteriális és vírusos fertőzések a leggyakoribbak, és a legaktuálisabb lefolyást okozzák. Ha a tüdőgyulladás gyorsan elterjed a mellkas területén, elterjedhet más szervekbe, befolyásolhatja a mellhártyát, és akár életveszélyes vérmérgezést is okozhat.

A pleuralis empyema ezért az akut pneumonia gyakori szövődménye.

Az ilyen szövődmények elkerülése érdekében nagyon fontos a tüdőgyulladás azonnali azonosítása és a megfelelő kezelés megkezdése. Ezért a következő cikk is fontos szerepet játszik: A tüdőgyulladás jelei

Mennyire fertőző a pleurális empyema?

Elvileg a pleurális empyema és annak betegsége fertőző.

A legtöbb esetben azonban a pleuralis empyema a mellkasba van beágyazva, ezért a fertőzés elhanyagolható kockázatát jelenti.

A tüdőgyulladás azonban a kórokozótól függően fertőző lehet. A kórokozók elsősorban a köhögésből választódnak el, amely fertőzéseket okozhat, különösen immunhiányos vagy különösen fertőző kórokozók, például tuberkulózis esetén.

A következő cikk arról is tájékoztatást nyújt, hogy miként kell megvédeni embertársait pleurális empiema és az alapjául szolgáló tüdőgyulladás esetén: Mennyire fertőző a tüdőgyulladás?

A tüdő empiema diagnosztizálása

A diagnózis a beteg részletes kihallgatásával és fizikai vizsgálatával kezdődik. A pleurális empyemat általában korábbi tüdőbetegségek vagy súlyos külső sérülések előzik meg, amelyeket felmérés segítségével lehet meghatározni. A tüdőszövet gyulladása gyakran külsőleg felismerhető, mint köhögés, légszomj és láz. A fizikai vizsgálat során gyengült légzési hangok és tompa kopogási zajok hallanak a mellkason.

A gennyek gyűjtése diagnosztikai módon felismerhető egy radiológiai képen, például röntgen vagy számítógépes tomográfia segítségével.

Annak érdekében, hogy a pleurában az effúzió azonosuljon a gennyiség felhalmozódásával, és ha szükséges, egy pontos kórokozó meghatározására, az effúzió szúrható le egy lyukasztó tűvel, és alaposabban megvizsgálható a laboratóriumban.

A következő témák is érdekelhetik őket:

A tüdő CT
Szúrás - mi mögötte?

Hogyan néz ki a pleurális empyema a röntgenfelvételeken?

A röntgen az első diagnosztikai intézkedés a kórtörténet és a fizikai vizsgálat elvégzése után.A röntgen durva típusú szöveteket mutat a mellkas területén, így különbséget lehet tenni a levegő, a folyadékok, a szervek és a csontok között.

Minden tüdőbetegség esetén a röntgen információt nyújt a tüdőszövet sűrűségéről, a gyulladásokról és a tüdőben vagy a mellhártya levelei közötti folyadék felhalmozódásáról.

Pleurális empiema esetén a tüdő alsó szélein gyakran felismerhető a folyadék felhalmozódása a kép átlátszóságának csökkenése formájában. A folyadék a membrán közelében lévő alsó rész gravitációja miatt összegyűlik a röntgenképeken.

A röntgenkép alapján azonban nem lehet megkülönböztetni, hogy az effúzió milyen típusú a pleurális levelek között, és honnan származik.

Ezért a folyadékból mintát kell venni a részletesebb diagnosztizáláshoz.