Impingement szindróma műtét

bevezetés

Váll ütközési szindróma esetén szűkült a váll tetője és a gömb feje között a tér. Ennek a szorításnak köszönhetően az ezen a helyen futó struktúrák és lágyszövetek, például az inak, az izmok vagy a bursa becsípődnek, ami súlyos fájdalomhoz és jelentős mozgáskorlátozásokhoz vezet a vállízületben.
A váll-szoros szindróma vagy a váll-kar-szindróma kifejezéseket a betegség szinonimájaként is használják.
A csípőízület műtéténél az impingmentus szindróma kifejezés is előfordul, amely a csípőízület aljzata és a feje vagy a combcsont nyaka közötti tér szűkítésére vonatkozik.

Mikor kell egy műtét?

A betegség korai stádiumában gyakran elegendő az érintett váll gondozása, a felesleges munka elkerülése és a nehéz tárgyak felemelése. Ugyanakkor fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek (kenőcsök, fecskendők vagy tabletták), fizioterápia, hideg- és elektroterápia, valamint célzott izomképzés formájában történő konzervatív kezelési módszerekkel javíthatók a tünetek.

Operációra van szükség, ha a kar és a váll fájdalma és korlátozott mozgékonysága a konzervatív terápia ellenére több hónapig fennáll vagy fokozódik. Mivel a meghúzott struktúrák és a lágy szövetek nem enyhülnek meg, a vállízület területén további sérülések és gyulladások lépnek fel. A legrosszabb esetben a váll-stabilizáló izomcsoport (rotátor mandzsetta) izmai vagy indai szakadhatnak, és ezért sürgősen szükségessé válnak egy műtét.

További információk a témáról:

• Az impingmentus szindróma kezelése
• Fizioterápia impingement szindróma esetén

Operatív terápia

Tábornok

A kezelõorvos megkülönbözteti a betegség I. és II. Stádiumát, amelyben körülbelül fél év vagy egy évig tartó konzervatív terápiás formákat követõen a kezelést sikertelennek kell besorolni, és ott van az úgynevezett acromionos kanyaró okozta ínkárosodás, a III. a hiányos törés.

A műtéti eljárás a szubakrómiás szűk keresztmetszet szindróma, mivel az impingmentációs szindrómát is nevezik, szubakromiális dekompressziónak (dekompresszió = expanzió) hívják.
Ezzel a dekompresszióval kapcsolatban - a kiváltó októl függően - a műtét különböző megközelítései vannak. A cél a vállízület szűkítéseinek kiküszöbölése, hogy az inak anyaga vagy a lágy szövetek ne kerüljenek többé becsípődésbe.

A működési területen különbséget kell tenni a következők között:

• Acromioplasztika Neer szerint (= Défilé - kiterjesztés)
  Elvileg azt értjük, hogy a szubkrómális tér kibővülését a supraspinatus inak dekompressziójával fejezzük ki. A cél az, hogy több hely álljon rendelkezésre a lágy szövetek mozgására a válltető alatt. Ennek elérése érdekében a csont kis részét eltávolítják az acromion alsó részéből. Az acromioplasztika artroszkóposan elvégezhető. Az acromioplasztika alkalmazható mind a rotációs mandzsetta lézió, mind az ép rotátor mandzsetta esetén. Az eljárás részletesebb magyarázata az alábbiakban található.
• Javító művelet, amelyre szükség lehet a meggyógyult gömb fejének törött csontja után.
• A rotációs mandzsettán a meszesedő fókuszok sebészeti eltávolítása (tendinitis calcarea). A rotációs mandzsettán lévő megvastagodott és gyulladt bursát részlegesen vagy teljesen eltávolítják. Ez általában egy acromioplasztikával összefüggésben történik (lásd fent).

Kinevezés vállspecialistával

Örömmel tanácsollak!

Ki vagyok én?
A nevem Carmen Heinz. Ortopédia és trauma műtét szakorvos vagyok a Dr..

A vállízület az emberi test egyik legbonyolultabb ízülete.

A váll (rotációs mandzsetta, impingmentációs szindróma, meszesedött váll (tendinosis calcarea, bicepsz-ín stb.) Kezelése ezért sok tapasztalatot igényel.
A vállbetegségek sokféle változatát konzervatív módon kezelem.
Bármilyen terápia célja a teljes gyógyulás műtét nélkül.
Az, hogy melyik terápiával érik el a legjobb eredményeket hosszú távon, csak az összes információ áttekintése után határozható meg (Vizsgálat, röntgen, ultrahang, MRI stb.) értékelni.

Találhat engem a következőkben:

• Lumedis - az ortopéd sebész
  Kaiserstrasse 14
  60311 Frankfurt am Main

Közvetlenül az online találkozókon
Sajnos jelenleg csak a magán egészségbiztosítóknál lehet egyeztetni. Remélem a megértését!
További információt rólam megtalálhat a Carmen Heinznél.

Szubakróm dekompresszió

A szubakrómiás dekompressziót az alábbiakban tárgyaljuk.
A váll tetője két részből áll, a hátsó csontos részből, amelyet acromionnak neveznek, és az elülső ligamentumrésznek, a coraco-acromialis ligamentumnak. A rotátor mandzsetta indai és lágy szövete a szubkrómális térben helyezkedik el, amely alagútszerű teret képez a vállízületben. Ez az "alagút" egyvel van szubakrómiás szűk keresztmetszet szindróma túl szűk és bővíteni kell.

A homlokfej és az akromion alsó felülete közötti távolság gyógyászati ​​szempontból akromio-hüumáris távolság. Általában legalább 10 mm távolságot kell garantálni. Ezt a helyet kibővíthetjük úgy, hogy eltávolítjuk a lefelé mutató "csont orrot" az akromionról.
Míg a múltban a válltetõ elülsõ részét általában eltávolították, manapság általában anélkül végezték el. Ha az úgynevezett "ütés", a szalag elülső része teljesen hiányzik, a gömb feje felfelé csúszhat.

A műtéti eljárást elvégezhetjük mind artroszkópos (artroszkópos szubbakrómás dekompresszió, más néven ASD), mind nyílt technológiával (OSD = nyílt szubbakrómiás dekompresszió).

Az artroszkopikus szubbakrómális dekompresszió - ASD - a vállízület tükrözésének részeként, egyidejűleg hajtódik végre. Általában csak 2-3 apró, körülbelül 1 cm hosszú bőrmetszetre van szüksége, amelybe speciális műszereket helyeznek be. A sebész behelyezhet egy kamerát az ízületbe, amelynek segítségével közvetlenül azonosíthatja és eltávolíthatja a szűkülethez vezető csontszerkezeteket. Borotvával, egy speciális forgó eszközkészlettel az akromion alsó felületének egy részét őröljük le.

Nyilvánvalóbb klinikai képek esetén általában a nyílt terápia részesül előnyben. Itt eltávolíthatók a nagyobb csontrészek, és a jelenlévő adhéziók egyidejűleg is eltávolíthatók. Szükség esetén a sebész eltávolíthatja az ízület egyes részeit (csontrészeket, ingokat vagy a bursa részeit) és / vagy sima ízületi felületeket. A nyílt szubakrómiás dekompresszió - OSD - körülbelül 5 cm-es bőrmetszésen megy keresztül. A beteget terhelő nagyobb stressz miatt ez az eljárás hosszabb kórházi tartózkodással jár.

Ha meg lehet különböztetni a műtét két típusát, az ASD általában jobb, mint az OSD. Az ASD fő előnye, hogy kevésbé invazív. Ezzel a változattal az eljárást általában ambulancián lehet elvégezni, azaz a beteg a műtét napján elhagyhatja a kórházat.

Minden egyes műtét után kiterjedt fizioterápiát írnak elő, amely során fontos egy jó egyensúly megtalálása az ízület túl korai túlterhelése és az ízület túl hosszú ideig tartó immobilizálása között, amelyek mindegyikének hosszú távon negatív hatása lehet a gyógyulási folyamatra. Minél nagyobb a műtét, annál lassabban kell elindítani az ízület mozgását, és általában minél tovább tart, amíg az érintett váll visszanyeri a normál mozgékonyságot és a fájdalommentességet.

Részletesebb információkat a fejezetben talál: Szubakróm dekompresszió

A betegség szindróma röntgenképe a műtét előtt

Spur műtét előtt

Kép egy speciális röntgenképből (kilépő nézet), amelyben a válltető alatt szűkítő lendület látható.

A váll röntgenképe a botrány eltávolítása után

Műtét után

Ugyanaz a röntgenfelvétel az artroszkópos műtét után, a bot eltávolítása után.

Szükségem van általános érzéstelenítésre?

Ha műtéti eljárás szükséges, ezt általában általános érzéstelenítéssel hajtják végre. Időközben a beteget ülő helyzetbe helyezik („strandszékhelyzet”), és nem ismeri a műtétet.

A tudatosság és a fájdalomérzés ezzel az érzéstelenítő módszerrel teljesen kikapcsol, és a beteg nem kezelhető az eljárás során. Ritka esetekben helyi vagy regionális érzéstelenítés (skalén blokk vagy plexus érzéstelenítés) alkalmazható. Itt a nyak és a hónalj idegszálkötegeit érzéstelenítővel injektálják. A beteg tudatos és bármikor megkereshető. Az érzéstelenítés ezen formáját általában általános érzéstelenítéssel kombinálva vagy a fájdalom ideiglenes megszüntetésére használják.

Az általános érzéstelenítésre vonatkozó általános információ itt található: Általános érzéstelenítés - eljárás, kockázatok és mellékhatások

A művelet időtartama

A műtét általában 30-45 percet vesz igénybe.
Nyílt beavatkozások és a vállízület komplex előkészítése esetén, például az ízületben kifejezett tapadás esetén, a műtéti idő akár több órára is megnőhet. Az eljárást általános érzéstelenítésben hajtják végre. Legalább egy napot kell megtervezni a kezelés egészére, mivel az érzéstelenítést általában megfigyelési időszak követi. Fekvőbeteg-beutazás esetén 2-4 napot kell várnia.

Mennyire fájdalmas egy ilyen műtét?

Ha a műtétet általános érzéstelenítésben hajtják végre, akkor a beteg ebben az időben nem érez fájdalmat, és eszméletlen is.
Az eljárás utáni első alkalommal a fájdalomcsillapító gyógyszer lehetővé teszi a váll szinte fájdalommentes mozgását. A korai mozgás nagyon fontos, hogy megakadályozzuk a tapadást vagy a megújult, helyigényes tapadásokat. Néhány nap múlva a fájdalomnak olyan mértékűnek kell lennie, hogy a fájdalomcsillapító gyógyszer elhagyható.

Ön is érdekli ezt a témát: Gyakorlatok izomrövidülés ellen impingmentus szindróma esetén

Kórházi ápolás

A betegség szindróma kezelésére járóbeteg- vagy járóbeteg-körülmények között is sor kerülhet.
A járóbeteg-műtét csak a kórházi tartózkodással készül a műtét napján, a kórház ugyanabban a napon is elhagyható. Szövődmények esetén a nap utáni tartózkodás ajánlható. A járóbeteg-kezelést csak akkor szabad fontolóra venni, ha valaki rendelkezésre áll a napi tevékenységek támogatására a mentesítés után, és ha van mozgásképessége, hogy később kórházba érkezzen utóvizsgálatra vagy későbbi komplikációkra.
A kezelést általában 2 éjszakára tervezik a fekvőbeteg-műtét.

Olvassa el a témánkat: Inga-érzékenység impingmentációs szindrómában

A művelet kockázatai

A művelet általában mindig magában foglal bizonyos kockázatokat.
Az általános érzéstelenítést nem mindenki élte túl azonos módon, és ez minden bizonnyal felmerülhet. Ezek azonban nem specifikusak, hanem minden műtéti eljárásra vonatkoznak, és a műtét megkezdése előtt megbeszélik az orvossal.
A műtéti sebek megfertőződhetnek a műtét után. Mivel a műtét során csak kis bevágásokat hajtanak végre a beültetési szindróma miatt, a fertőzés kialakulásának kockázata alacsony.
Nem szabad elhanyagolni azt a veszélyt, hogy a műtét ellenére az ínkárosodás továbbra is fennáll, és repedés képződik. Hasonlóképpen, a műtét ellenére, új impingmentációs szindróma is előfordulhat, többek között a megvastagodott bursa vagy más, a váll területén lévő gyulladásos megvastagodott struktúrák miatt.
A műtét után a beteg immobilizálásakor figyelembe kell venni a megnövekedett trombóziskockázatot, de ezt gyógyszeres kezeléssel meg lehet akadályozni, ha a beteget hosszabb ideig immobilizálják.

Olvassa tovább a témáról a következő címen:

• Posztoperatív thrombosis megelőzése
• Műtét utáni szövődmények

A művelet előnyei és hátrányai

A váll-betegség szindrómát kezdetben fájdalomcsillapítással, izomlazítással, immobilizálással és gyulladásgátló intézkedésekkel kell kezelni, mielőtt a műtéti terápiát megfontolnák.
Ha a tünetek ezen kezelés alatt továbbra is fennállnak, vagy ha a képalkotó vizsgálatok kiálló csontot vagy szakadt inak diagnosztizálását mutatják, a műtét olyan kezelési lehetőség, amely kiterjeszti az ízület helyét a tünetek enyhítésére vagy az inak rekonstruálására.
A bővítés egyik előnye, hogy a tünetek nem újbóli megismétlődnek, ha a beteget megújult stressznek vetik alá (a megújult impingement szindróma azonban nem zárható ki), mivel az ízületben elég hely van, és a korlátozó struktúrákat eltávolítottuk. A javulás utáni fájdalomcsillapító / gyulladáscsökkentő kezelés esetében ez nem így van. Ez gyorsan ismétlődő fájdalomhoz vezethet.
Ennek ellenére a műtét mindig bizonyos kockázatot hordoz, és a kezelés sokkal összetettebb, mint a gyógyszeres kezelés. Javasolt sebészeti kezelés, ha más megközelítések nem nyújtanak állandó mentességet a tünetektől, és a konzervatív kezelés ellenére ismétlődő tünetek fordulnak elő.

Ez a téma is érdekli: Fizikoterápia impingmentus szindróma esetén

Utógondozás

A műtét után a karot kezdetben mozdulatlanul kell tartani. Ehhez általában egy hevederes kötés, amelyben az alkar támaszkodik, és így a váll rögzítve van. Ezt legfeljebb három napig szabad használni, és a vállízület könnyű mozgása általában már a műtét utáni napon javasolt.
Fekvőbeteg kezelés esetén mozgásgyakorlatokat gyógytornászok segítségével végeznek, amelyek lehetővé teszik az ízület korai szakaszában történő mozgását. Ez megakadályozza a tapadást és csökkenti a trombózis kockázatát is. A következő 2-3 hétben a rendszeres fizioterápiás kezelésre kell összpontosítani, amelyet fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő szerek (NSAID) kísérhetnek. Ezt rehabilitációs intézkedések követik, amelyek a vállizmok megerősítésére szolgálnak, és ezáltal biztosítják a helyes ízületi útmutatást.
A fizioterápiás nyomonkövetési kezelés magában foglalja egyrészt az úgynevezett passzív mozgásokat, amelyeket a gyógytornász vezet az előadás során, másrészt egy bizonyos átfutási idő után az aktív mozgásokat, amelyeket a páciens fizioterápiás irányítás mellett végez.

Ezenkívül lehetőség van utókezelésre egy motoros elvezetősín (= CMP) segítségével. Amíg a beteg egy széken ül, a vállát egy elektromos meghajtású sínre helyezzük, és a váll fájdalommentes mozgását indítjuk. A CMP-kezelést általában a betegek kedvelik. A mozgólépcső folyamatosan és az Ön egyedi skálája szerint állítható.

Hűtési intézkedéseket (krioterápiás intézkedéseket) hajtanak végre közvetlenül a műtét után, hogy csökkentsék a fájdalmat, és mindenekelőtt a lágyrész duzzanatát. Ezenkívül szükség esetén fájdalomcsillapítókat és dekongesztálószereket külön is fel lehet írni.

Mennyi ideig tart az egész gyógyulás?

A műtét után kiterjedt fizioterápiás utókezelésre és esetleg rehabilitációra van szükség.
Ha a gyógyulási folyamat jó, a beteg néhány nap elteltével már végezhet könnyű, mindennapi tevékenységeket (pl. Egy csésze felemelése). Néhány hét vagy több hónap telt el, mielőtt a vállízület mozgása teljesen helyreállna. Egyrészt a beteg szakmai és magánszemélye fontos szerepet játszik, másrészt attól is függ, hogy a műtét előtt milyen súlyosan sérült a váll.
Ha vissza akar térni a sportba, akkor lelkiismeretes rehabilitációra kell törekednie, mivel a sérülést vagy a betegséget gyakran az erő és az érintett izmok koordinációjának elvesztése kíséri. Különös óvatosság szükséges az autó vezetésekor, mivel fájdalom nélkül a vállnak jó mozgással kell rendelkeznie. A kezelőorvos a beteggel közösen dönt arról, hogy mikor tudja elvégezni az adott tevékenységet.