PULMONALIS VéRáRAMLáS

Pulmonalis véráramlás

A tüdő véráramlásával a tüdőt két funkcionálisan különböző ér táplálja, amelyek a kis és nagy testkeringésből származnak.

A kis vérkeringés (pulmonalis keringés) edényei a test teljes vérmennyiségét a tüdőn keresztül szállítják az új oxigén felszívása érdekében. Az egész testet szolgálják, és Vasa publicának (közhajóknak) is nevezik.

A pulmonalis véráramlás nagy keringésének (testkeringés) erei csak a tüdőszövet oxigénellátásáért felelősek. Ezért Vasa privata-nak (saját edények) is hívják őket.

Az alábbi jellemzők mindegyike a kis áramkör edényeinek véráramlására vonatkozik, amelyek sokkal fontosabbak a tüdő működése szempontjából.

Alapvetően el kell mondani, hogy a pulmonalis erek pulmonalis véráramlása nem érvényesül, mint oly gyakran, az uralkodó vérnyomás alapján. Ennek akkor van értelme, ha úgy gondolja, hogy a beérkező vérnek a lehető leggyorsabban újra rendelkezésre kell állnia a nagy vérkeringéshez.
Ehelyett egy másik mechanizmust alkalmaznak a szabályozásra: hipoxiás érszűkület. Ez azt jelenti, hogy az alveolusokban lévő oxigén mennyisége határozza meg a véráramlás mértékét.
Minél több oxigén, annál több vér áramlik át ezen a szakaszon; minél kevesebb oxigén (hipoxia), annál kevesebb vér (érszűkület). Ezt a mechanizmust az alveolusok sejtfalának (kálium-ioncsatornák) fehérjei közvetítik, amelyek az oxigéntartalom emelkedésekor megváltoztatják alakjukat, és ezáltal elindíthatják az ér összehúzódását, azaz az ér összehúzódását.

Tegyük fel, hogy egy légvezető szakasz teljesen el van dugulva idegen tárgyaktól. Ez azt jelenti, hogy a friss levegő már nem jut be az alveolusokba. Az ezeken az alveolusokon átfolyó vér nem tudott befogadni friss oxigént. Ezt a régi vért még mindig oxigénszállítás nélkül pumpálnák át a testen. Ezt a forgatókönyvet elkerüli a hipoxiás érszűkület.

A pulmonalis erekben a vérnyomás alacsony (csak a fő artéria (aorta) nyomásának ¼ része). Ez megakadályozza, hogy a nagy nyomás folyadékot kényszerítsen a legkisebb erekből (kapillárisokból) az alveolusokba. Ha ez megtörténik, a folyadék összegyűlik a tüdőben (tüdőödéma).
A tüdőödéma gyakori okai a bal szív gyengesége (bal szívelégtelenség), megnövekedett vérmennyiség, kórokozók által okozott tüdőgyulladás vagy egy nagyobb ér elzáródása a tüdőben (tüdőembólia).
A tüdőödéma kockázata abban áll, hogy meghosszabbítja az alveolusokból kicserélendő gáz távolságát a pulmonalis véráramlás során az erekbe és vissza. A tüdőödéma vezető jele a légszomj (Légszomj).

A légcsatornák anatómiája