A szem lencséje

Szinonimák

Lens oculi

bevezetés

A lencse a szemrendszer része, a pupilla mögött fekszik, és más struktúrákkal együtt felelős a beeső fénysugár töréséért.
Rugalmas és aktívan ívelt az izmok felett. Ily módon a fénytörési teljesítmény a különböző követelményekhez igazítható. Az életkor előrehaladtával a benne rejlő rugalmasság és átlátszóság csökken.

A szemlencse anatómiája

A lencse a következő arányokra oszlik:

• Belső lencse mag
• Lencse héja
• Lencse kapszula
• Függesztõ és elhelyezõ készülékek

A lencse a pupilla mögött van a szemben. Lencsekapszulába van zárva. A lencse belseje átalakul lencsekéreggé (Kívül) és egy lencsemagot (Belül) hozzárendelve.
A lencsekéreg és a mag tartalmazzák a lencserostokat. Az elülső lencse kapszula belső oldalán és a lencse egyenlítőjén sejtek (Lencse hámsejtjei), amelyek egy életen át lencserostokat képeznek. A rostok héjszerű módon lerakódnak a héjszerű módon a már meglévő szálakra, idővel egyre több vizet szabadítanak fel, és egyre vékonyabbá válnak. Ez létrehozza a lencsemagot, amely sűrűbb és keményebb.

A lencsén az életkorral kapcsolatos változások vannak kitéve, így nagyobbá és keményebbé válik. Ennek eredménye az önrugalmasság elvesztése, amely minden embernél bizonyos mértékű presbiópiához vezet. Az élet folyamán a lencse súlya ötszörösére nőhet. A lencse átmérője körülbelül 8-10 mm, vastagsága körülbelül 2-5 mm és átlátszó. ő az bikonvex és hátul kissé görbültebb, mint elöl. A lencse hátsó része határolja az üveges humort.

A lencse összetétele

A lencse körülbelül 60% fehérjéből áll, amelyek sűrű, stabil kristályokból állnak. A fennmaradó 40% vizet tartalmaz.
A kristály biztosítja a stabilitást a fehérje pusztulása ellen (Denaturáció). Ezenkívül a lencse magas arányban tartalmaz C-vitamint (C-vitamin) és bizonyos enzimek, amelyek felelősek egy bizonyos "stressz-ellenállásért" (antioxidáns) érdekelni. A magas víztartalom biztosítja az átlátszóságot, és a töréshoz vagy a rugalmassághoz hasonlóan csökken az élet folyamán. A lencse elhomályosodása az életkorral is megtörténik.

Ez a téma is érdekelheti: A szem felépítése

1. Szaruhártya - Szaruhártya
2. Dermis - Sclera
3. Iris - írisz
4. Sugárzó testek - Corpus ciliáris
5. Choroid - Choroid
6. Retina - retina
7. A szem elülső kamrája -
   Kamera elöl
8. Kamra szöge -
   Angulus irodocomealis
9. A szem hátsó kamrája -
   Kamera hátul
10. Szemlencse - Lencse
11. Üvegtest - Corpus vitreum
12. Sárga folt - Macula lutea
13. Vakfolt -
    Discus nervi optici
14. Látóideg (2. koponyaideg) -
    Látóideg
15. Fő látótér - Axis opticus
16. A szemgolyó tengelye - Axis bulbi
17. Oldalsó rectus szemizom -
    Oldalsó rectus izom
18. Belső rectus szemizom -
    Medialis rectus izom

Az összes Dr-Gumpert kép áttekintését itt találja: orvosi illusztrációk

fiziológia

A szem lencséje rostokon keresztül történik (Zonuláris szálak) a szem úgynevezett csilló testében felfüggesztve. A csillóizom a csilló testben helyezkedik el. Ez egy gyűrű alakú izom, amely összehúzódáskor összehúzódik.
Ha az izom megfeszül, a zonális rostok ellazulnak, és a lencse kerekebbé válik a benne rejlő rugalmasságnak köszönhetően. Amikor a csillóizom ellazul, a zónás rostok meghúzódnak, és a lencse laposabbá válik. Ily módon a lencse fénytörési ereje beállítható, és a közeli és távoli tárgyak jól láthatók. Ezt a folyamatot szállásnak nevezzük. A közelben látva (pl. olvasáskor) az izom aktívan megfeszül a töréserő növelése érdekében. Ez megmagyarázza, hogy egy idő után az izom aktivitása egyre megerőltetőbbé teszi a szoros látást. A távolból látva az izom maximálisan ellazul.

A szem más részein is van egy bizonyos töréserő, de ezen nem lehet változtatni. A szaruhártyának, a vizes humornak és az üvegtestnek van egy merev törő ereje. A szem fénytörő ereje csak gömb alakú és a lencse ellapításával változtatható és állítható be. A szaruhártya törési ereje kb. 43 D. A lencse fénytörési ereje 19 D és. A szállás tartománya, vagyis a változtatható tartomány 10-15 D, és az életkortól függ.
Gyermekek és fiatal felnőttek általában teljes szálláskínálatot mutatnak. Az életkor előrehaladtával csökken.

Olvassa el cikkeinket is:

• Hogyan működik a látás?
• Látásélesség

A lencse funkciója

A lencse felelős a fény fénytöréséért a szemkamrákkal és a kamra folyadékával. Ez a folyamat azért fontos, hogy amit a környezetében lát, helyesen ábrázolja a retinán. A fénytörő készülék fénytörési ereje a lencse deformálásával állítható be.
A lencse az emberben mindkét oldalán domború, vagyis mindkét oldalán ívelt. A lencse deformálódik a lencsekapszula zónás szálainak meghúzásával. A zónás rostok állapota viszont a ciliáris izmok feszültségétől függ. Minél jobban összehúzódnak a csillóizmok, annál lazábbak a zónarostok.
Amikor a ciliáris izmok ismét ellazulnak, a zónás rostok feszültség alatt vannak. A megfeszített zonális szálak ezután feszültséget gyakorolnak a lencsekapszulára, így a lencse deformálódik és laposabbá válik. Amikor a zonális szálak ellazulnak, a lencse kapszuláján a nyomás csökken, és a lencse saját rugalmasságának köszönhetően ismét kerek formát ölt.
A lencse lencserostokból és egyből áll Lencsemag. A mag elveszíti a vizet a korral. Ez a veszteség hozzájárul ahhoz, hogy a lencse rugalmassága, azaz deformálhatósága az életkor előrehaladtával csökken. Ha a lencse kerek, akkor a törés teljesítménye nagyobb, vagyis a fény erősebben megtörik. A ciliáris izmokat elsősorban a paraszimpatikus idegrendszer látja el, de némelyikük szimpatikus jeleket is kap.
A töréserő beállításában két fő folyamat vesz részt: közeli és távoli elhelyezkedés. A közeli elhelyezést arra használják, hogy a fénytörést a szem közelében lévő tárgyakhoz igazítsák. Ehhez a ciliáris izmokat megfeszíti a paraszimpatikus idegrendszer hatása, és így a lencse ellazul és kerek lesz. A lencse görbülete tehát maximális, és a fény erősebben megtörik.
A távolsági szállással ellentétesen történik. A parasimpatikus beidegződés gátolt és a lencse laposabbá válik. Ha a szimpatikus rendszer is aktiválódik, a lencse teljesen ellazul, és eléri a legalacsonyabb töréshatárt. Mint fent említettük, a lencse az életkor előrehaladtával elveszíti rugalmasságát, és ennek következtében csökken a maximális törési teljesítmény. Ennek eredményeként a közeli pont, az a pont, ahonnan az ember tisztán lát, egyre távolabb kerül, és kialakul a presbyopia.

Ezeket a témákat is érdekelhetik:

• Távollátás
• rövidlátás

A lencse táplálása

A lencsét a vizes humor táplálja. A kristályok negatív töltésűek, így túlnyomórészt pozitív töltésű sók (Kationok) fontosak. A lencse hámjának van egy pumpája, amely a káliumot a lencsébe, a nátriumot pedig a vizes humorba továbbítja. A lencse nem tartalmaz idegeket és ereket.

Mi a lencse homályosítása?

A lencse homályosságát szürkehályognak vagy szürkehályognak is nevezik. Németországban az abszolút leggyakoribb forma a korral összefüggő lencse opacifikáció.
Számos tényező, beleértve a sérüléseket, a cukorbetegséget, a sugárzást és főleg az életkort, zavarossá teszi a lencsét. Ennek eredményeként a látás egyértelműen korlátozott. Az érintettek a tüneteket sűrű ködként írják le, amely a szem előtt terül el. A kellemetlenség javulhat, ha a közeli tárgyakat nézi. Ennek oka az, hogy a lencse deformálódik, hogy rögzítse a közeli tárgyat. A betegség okozati terápiáját még nem vizsgálták, de egy előrehaladott stádiumú műtét ismét jelentősen javíthatja a látást. Itt a beteg lencsét mesterséges implantátum váltja fel.

További információ erről:

• Hályog tünetei
• A szürkehályog okai

Működés a lencsén

A lencsén végzett műveletnek számos oka van.
Például fénytörő lencse cseréje hajtható végre súlyos látászavarok esetén. Ennek a műveletnek a célja a súlyos távollátás vagy rövidlátás korlátozásainak csökkentése. Általános szabály, hogy a műveletet csak 50 éves kor után vagy a presbiopia beállta után hajtják végre.
A régi lencsét eltávolítják és műlencsére cserélik. A lencse cseréje azonban a természetes befogadóképesség elvesztéséhez vezet, és emiatt a lencse cseréjének csak akkor van értelme, ha fennáll a látásromlása. Az új lencse bizonyos fénytörési teljesítményre van állítva, főleg a távolsági látáshoz, majd a közeli látáshoz gyakran hozzá kell járulnia egy kiegészítő vizuális segédeszközhöz.
Amellett, hogy a lencsét távollátásra vagy rövidlátásra cserélik, a szürkehályog kezelésére mesterséges lencséket is használnak. Itt is az elhomályosult lencsét egy mesterséges helyettesíti. Az eljárás megfelelő megtervezéséhez a vizsgálat előtt számos vizsgálatra van szükség. Ily módon az orvos mérlegelheti, hogy van-e értelme lencsét cserélni, mivel a műlencsék nem képesek kijavítani az összes látási hibát. Meg kell határozni egy közös kezelési célt is, és előre tisztázni kell, hogy utólag milyen mértékű további vizuális segédeszközökre (pl. Olvasószemüvegre) lesz szükség.
Maga az eljárás általában ambulánsan és helyi érzéstelenítésben történik.A művelet során el kell távolítani a régi lencsét, és be kell helyezni és rögzíteni kell az új lencsét. A régi lencse eltávolításához először apró darabokra bontják. Ez ultrahang segítségével történik, és teljesen fájdalommentes. Ezután egy kis szívóeszközt helyeznek egy kis nyíláson keresztül, és a régi lencse töredékeit leszívják. A lencsekapszula megmarad, és ezután az új lencse tartójául szolgálhat. Az új lencsét ugyanarra a nyílásra hajtják és behelyezik a kapszulába. Itt teljesen kibontakozik, és ezért helyettesítheti a régi lencsét. Lehetőség van femtoszekundumos lézer használatára is a vágáshoz. Ez megkönnyíti a kapszula és a szaruhártya kinyitását.

További információ a témáról:

• Szürkehályog műtét
• Lasik - a lézeres műtét

Mesterséges lencsék

Az úgynevezett intraokuláris lencséket (IOL) többnyire lencsepótlásként használják. Az intraokuláris lencse egy optikai részből áll, amely felváltja az eredeti lencsét, és egy tartóból (haptikus), amely rögzíti a lencsét a szemben.
A műlencsék lehetnek kemények vagy puhák. A kemény lencsék polimetil-metakrilátból készülnek. A puha lencsék összecsukhatók, ami előnyös lehet az eljárás során, és szilikonból, akrilból vagy hidrogélből készülnek. Az optikai zóna átmérője általában körülbelül 6 mm. Különbséget tesznek a különböző lencsék között az alakjától és az alkalmazási területétől függően.
A rossz látás kijavítása érdekében általában pozitív vagy negatív refrakciós intraokuláris lencséket alkalmaznak. A pozitív fénytöréses intraokuláris lencsét a távollátás korrigálására, míg a negatív fénytöréses intraokuláris lencsét a rövidlátás korrigálására használják.

A multifokális lencséket a presbyopia és a már meglévő rossz látás kombinálásával korrigálják. Lehetőség van befogadó lencse használatára is, amely utánozhatja a lencse természetes elhelyezkedését.
A torikus lencse felhasználható az asztigmatizmus okozta látásromlás javítására. A tórikus lencsék különleges alakúak, ezért kompenzálhatják a szaruhártya görbületét. A phakikus intraokuláris lencsék (PIOL) szintén alkalmazhatók az intraokuláris lencsék alternatívájaként. A phakikus intraokuláris lencséknél a természetes lencsét nem távolítják el, de a mesterséges lencsét csak kiegészítve helyezik be. Ezek a lencsék alkalmasak az ametropia korrekciójára, a szürkehályog kezelésére azonban nem.

Látsz valamit objektív nélkül?

A lencse fő feladata a szem töréserejének beállítása. A lencse deformálásával lehetséges az egyes tárgyak pontos rögzítése. Azonban nem a lencse a szem egyetlen része, amely képes a beeső fénysugarakat fókuszálni. Nem a lencsének van a legnagyobb része a fénytörésben, hanem a szaruhártyának, amely tovább halad a szemben. Maga a lencse mintegy 20 dioptriával járul hozzá a szem teljes fénytörő erejéhez.
A hiányzó lencséket ezért gond nélkül megfelelő erős szemüveggel lehet kompenzálni. Ennek eredményeként azonban a közelben már nem lehet tárgyakat rögzíteni. A modern implantátumok kifejlesztése előtt a lencse átlátszatlanságának gyakran alkalmazott terápiája egyszerűen a lencse eltávolítása vagy megsemmisítése volt. Ezt a csillagöltésnek nevezett műveletet a kereszténység előtti idők óta ismerik az egész világon.