Cauda equina szindróma - van-e paraplegia?

Meghatározás - mi a cauda equina szindróma?

A cauda equina szindróma vagy a cauda equina kompressziós szindróma olyan klinikai képet ír le, amelyet különféle neurológiai hiányosságok jellemeznek. Ahogy a betegség neve is sugallja, az alsó gerincvelő, az úgynevezett cauda equina károsodásán alapszik. A gerincvelőnek ez a része már nem a tényleges idegsejtekből áll, mint például a felső rész, hanem az ideggyökerek (gerincideg gyökerek) gyűjteményét képviseli, amely az ötödik ágyékiüreg alatt található. Ha a gerincvelő ezen szakasza megsérül, a károsodás mértékétől függően különféle neurológiai hiányok alakulnak ki. Ide tartoznak az alsó lábak, a hólyag és a végbél izmainak bénulása, a reflexek kudarca, szenzoros rendellenességek és még sok más. Ilyen károkat herniated korongok, daganatok vagy traumás események okozhatnak.

A cauda equina szindróma okai

Számos különféle ok okozhatja az alsó gerincvelő, a cauda equina károsodását. A legtöbb ok kezdetben a gerincvelő zsugorodásához vezet a külső kompresszió miatt. Ez a zsugorodás az itt futó gerincidegre nehezedő nyomáshoz vezet, amely azután már nem tudja ellátni a funkcióját.

A cauda equina szindróma leggyakoribb okai a gerinc degeneratív változásai, például az osteoarthritis. A kimondott osteoarthritis oszseos átalakulási folyamatokhoz vezethet, amelyek kisebb csontfolyamatok, úgynevezett oszteofiták kialakulásához kapcsolódnak. Ezek nyomást gyakorolhatnak a gerincvelőre, és olyan tüneteket okozhatnak, mint az alsó lábak, a hólyag és a végbél izmainak bénulása, a reflexek kudarca és szenzoros rendellenességek. A csontvesztés (csontritkulás) szintén vezethet ehhez a klinikai képhez a csökkentett csontsűrűség és a csigolyatörések ezzel járó nagy kockázata miatt. A nem degeneratív okok, mint például a sérv korongok vagy az akut trauma szintén a cauda equina szindróma okai lehetnek. Egy másik lehetséges ok az úgynevezett spondylolisthesis, amelyben a szomszédos gerinctestek egymás felé tolódnak el, és ezáltal a gerincvelő szűküléséhez vezetnek. A gerincvelő mechanikai károsodása mellett a cauda equina területén fellépő gyulladásos folyamatok a gerincidegek működésének elvesztéséhez is vezethetnek. További lehetséges okok az ankilozáló spondilitisz, anyagcsere-változások, daganatok és az erek betegségei.

A teljes cauda equina szindróma

A teljes cauda equina szindróma akkor fordul elő, amikor a teljes gerincvelő a cauda equina területén összenyomódik, és a gerincideg teljes funkcióvesztést mutat. Így a teljes cauda equina szindróma hozzárendelhető az úgynevezett paraplegikus szindrómákhoz. Mivel az összes itt futó gerincideg összenyomódik, általában a cauda equina szindrómára jellemző tünetek teljes spektruma fordul elő. Ide tartoznak az alsó láb, a láb- és a lábujjhajlítások, valamint a csípőizmok bénulása, a hólyag és végbélizmok megbénulása következtében fellépő inkontinencia, a reflexek kudarca, valamint a belső comb, valamint a lábak hátulja és a láb külső széle szenzoros rendellenességei. A teljes cauda equina szindróma akut neurológiai sürgősség, ezért a lehető leggyorsabban kell kezelni az idegsebészeti kezelést, mivel a visszafordíthatatlan károsodás kockázata idővel jelentősen növekszik.

A hiányos cauda equina szindróma

Komplett cauda equina szindróma esetén a gerinc idegkötegnek csak a részei vannak összenyomva. Tehát itt nincs teljes funkcionalitásvesztés. Komplett cauda equina szindróma esetén a tünetek pontos súlyossága a gerincvelőben található kompresszió pontos helyétől függ. Így például a bénulás tünetei csak a test egyik felén fordulhatnak elő, míg a másik oldalát ez nem érinti. Ezenkívül csak a motoros képességek hibáit vagy az érzékenység elvesztését lehet észlelni anélkül, hogy felismernék a vizelet- és székletkontinencia funkcionális korlátozását.

A cauda equina szindróma tünetei

A teljes cauda equina szindrómát az alsó láb, a láb, a lábujj flexor és a mellkas izma megbénulása kíséri, más, néha nagyon stresszes tünetekkel. Mivel a hólyag és a végbél kontinenciáját az L5 alatti gerincidegek szabályozzák, a cauda equina szindróma általában átmeneti inkontinenciát eredményez, amely visszafordíthatatlan lehet a kezelés kezdetéig tartó idõtõl függõen. Ezenkívül a cauda equina szindrómát az érintettek gyakran súlyos fájdalommal társítják, amelyet a gerincideg összehúzódása okoz. A teljes cauda equina szindróma másik tünete az érzékenység elvesztése a lábak belsejében, a perinealis régióban és a lábak hátuljában, emellett férfiaknál merevedési zavarok is előfordulhatnak.

Húgyvisszatartás cauda equina szindrómában

A vizeletmegtartás kifejezés azt jelenti, hogy a húgyhólyag már nem képes ellátni a vizeletet ürítő funkcióját, és a vizelet felhalmozódik benne. A cauda equina szindróma következménye az úgynevezett pelyhes hólyag. A húgyhólyag falának izmai a gerincvelőn keresztül nem kapnak semmilyen információt, így karcsúak maradnak. A reflexek már nem is jelen vannak. Mivel a húgyhólyag izmai ma már nem kapnak információt a húgyhólyag feszítésére és ürítésére, a vizelet összegyűlik a hólyagban. A visszatérő húgyúti fertőzések mellett ez a folyamat növeli a vesék károsodását a vizelet felhalmozódása miatt. A folyamat ellensúlyozására az időszakos önkatéterezés ismert. Az érintett személyek magukba helyezhetnek egy katétert a hólyagba, és így kiüríthetik azt.

Esetleg ezek is érdekelhetnek: Hogyan kezelik a vizeletretenciót?

Inkontinencia a cauda equina szindrómában

A fentebb leírt vizeletmegtartási eset mellett a cauda equina szindróma húgyúti és széklet-inkontinenciához is vezethet. Az előbbi gyakran a túlcsordulásos inkontinencia néven ismert, amely akkor fordul elő, amikor a húgyhólyag olyan erősen érezhető a vizelettel, és a nyomás túl magas. Ennek eredménye a nem kívánt vizeletürítés. A széklet inkontinencia esetén a külső záróizom lazítása különösen fontos, ami azt jelenti, hogy a székletürítést már nem lehet önként ellenőrizni.

A témáról bővebben: inkontinencia

Hólyag és végbél rendellenességek cauda equina szindrómában

A húgyhólyag és a végbél rendellenessége kifejezés a tünetek olyan spektrumát írja le, amely a vizelet- és széklet-inkontinencia mellett magában foglalja a nemi és anális érzékszervi rendellenességeket és a visszamaradó vizeletérzést. Ez a rendellenesség neurológiai sürgősséget jelent, és azonnali tisztázást és kezelést igényel a visszafordíthatatlan következményes károk megelőzése érdekében. A hólyag és a végbél rendellenességeinek leggyakoribb oka a cauda equina szindróma.

A cauda equina szindróma kezelése

A Cauda equina szindróma egy idegsebészeti beavatkozás, amelyet azonnal kezelni kell. Nem szabad konzervatív kezelést igényelni, ha olyan tünetek vannak, mint bénulás. A cél a gerincvelő ezen szakaszának a tömörítésének a lehető leggyorsabb eltávolítása a visszafordíthatatlan következményes károsodások, például inkontinencia elkerülése érdekében. Ma sokféle módszer létezik e cél elérésére, kezdve a nagyobb nyílt műtétektől a minimálisan invazív technikáig. Az alkalmazott műtéti módszer egyrészt az alapvető októl, másrészt a kompressziós mintázattól és a sebész tapasztalatától is függ.

A cauda equina szindróma időtartama

A cauda equina szindróma tüneteinek fennmaradási ideje nagymértékben függ a kezelés kezdetétől. A cauda equina szindróma diagnosztizálása esetén az idegsebészeti beavatkozást el kell végezni a következő 24–48 órán belül. Bármely további késleltetés növeli a gerincidegek visszafordíthatatlan károsodásának kockázatát, amely állandó bénulással, inkontinenciával és szenzoros rendellenességekkel járhat. A gerincvelő idegeit csak nagyon ritka esetekben lehet visszanyerni a hosszan tartó zsugorodásból.

A cauda equina szindróma prognózisa

A cauda equina szindróma prognózisának döntő tényezője egyrészt a tünetek megjelenése és a megfelelő kezelés közötti idő. Az alapvető kompressziós mintázat és a kapcsolódó tünetek szintén nagy hatással vannak az egyes betegek előrejelzésére. Például egy külső záróelemet érintő gyengeség vagy urológiai tünetek kapcsolódnak a műtét utáni teljes funkció visszanyerésének rosszabb előrejelzéséhez.

Hogyan diagnosztizálják a cauda equina szindrómát?

A cauda equina szindróma diagnosztizálása jó klinikai-neurológiai vizsgálat és különféle képalkotó intézkedések kombinációja.A klinikai vizsgálat általában különféle funkcionális tesztekkel kezdődik, amelyek ellenőrzik a láb- és a mellső izmok esetleges bénulását. Ez magában foglalja például az egylábú állást, a lábujjállást és a láb felemelését a szélállással szemben. A következő lépés a különféle reflexek tesztelése, például a derékszögű reflex. Ezt követi az érzékenység ellenőrzése a lábak területén. Ha már felmerül a cauda equina szindróma gyanúja, akkor a klinikai vizsgálatot kiterjesztették a perineális régióra, és itt megvizsgálják az érzékenységet, az anális reflexet és a sphincter izom erejét. Ha ezen vizsgálat után a cauda equina szindróma gyanúja merül fel, a lehető leggyorsabban képalkotó eljárást, általában MRI-t kell elvégezni, hogy megmutatják a gerincvelő szűkülését. A legtöbb esetben ez felhasználható a gyanús diagnózis biztosítására.

A feltételezett cauda equina szindróma MR

A gerincvelő gerincének MR-je nélkülözhetetlen része a cauda equina szindróma diagnosztizálásának. Ez a képalkotó eljárás a gerincvelő kicsi összehúzódásait is kimutathatja, és meghatározhatja azok mértékét. Ezenkívül gyakran meg lehet határozni a tömörítés pontos okát. Ily módon a sérvített korongok, a gerinctest törései, daganatok vagy a cauda equina szindróma egyéb okai egyértelműen megkülönböztethetők egymástól.

Az anális reflex ellenőrzése

Az anális reflex leírja a külső záróizom összehúzódását, amelyet a végbél bőrének megérintése vált ki. Így az anális reflexet külső reflexnek tekintik, mivel az érzékeny és a végrehajtó szerv különbözik. Az anális reflexet az S3-S5 gerincvelő-szegmens váltja ki. Ennek a reflexnek a hiánya tehát az S3 vagy annál magasabb gerincvelő-problémára utal. Mivel a cauda equina szindróma definíció szerint a gerincvelői szakaszokat érinti, amelyek mélyebbek, mint az ötödik deréktáji csigolyák, ez a klinikai kép az anális reflex meghibásodásához is vezet.